- Ők a leghírhedtebb bűnözők, akik valaha éltek
- Tartalomjegyzék
- Meleg a férjem – bár magának se vallja be
- Meleg a férjem – bár magának se vallja be
- Nálad milyen az idő?
Sokan vannak például azon az állásponton, hogy éljenek a transznemű emberek szabadon, de van egy határ, a nemükhöz illő papírokat azért ne akarjanak. Kereteket adnak. Felháborító, amikor látod, hogy mások akarják megmondani, hogy te mivel érheted be. Mintha az emberi méltóságnak lennének fokozatai. Ettől függetlenül nem gondolja, hogy kilóra le lehet mérni, hogy kinek nehezebb.
Fontos figyelni az egyéni problémákat és nehézségeket, de fontos azt is szem előtt tartani, hogy nem egyéni siralmakról van szó, hanem összességében rendszerűszerű problémákról.
Ők a leghírhedtebb bűnözők, akik valaha éltek
És ezen nekünk, a társadalom tagjainak kell változtatnia. Joci ettől függetlenül nem gondolja, hogy ezáltal mindenkinek aktivistának kell lennie — csupán politikailag aktívnak. Nyilván kis lépésekkel, de látom, hogy van egy egymás felé fordulás. Fedorkó Boglárka először régésznek és közgazdásznak tanult, majd a Romaversitas program ösztöndíjasaként kezdett el aktivizmussal foglalkozni: ifjúsági csereprogramokat és beszélgetéseket szervezett.
Az egyetem után újabb éles — és véletlen — kanyar következett: egy szexmunkások érdekvédelmével foglalkozó szervezetben kezdett el dolgozni, ahol hamar feltűnt neki, hogy az emberek, akikkel találkozik és dolgozik, abszolút a háttérbe vannak szorítva. Olyanok, akikkel úgy láttam, nem törődik se a média, se a civil szervezetek. Ott ismertem fel, hogy ezekről az emberekről tényleg nincsen sehol semmi információ, arról pedig szó sincs, hogy láthatóbbá váljanak vagy ők maguk fogalmazzanak meg narratívákat a közösségükről.
Itt kezdtem el kicsit tudatosabban ezzel az iránnyal foglalkozni — olyan csoportokkal, aki kirekesztettek a kirekesztetteken belül is. Ezek után pedig sorra következtek az újabb kihívások: Bogi dolgozott nemzetközi transz szervezeteknél és szexmunkásokat támogató szervezeteknél, miközben próbálta összekötni az általa látott problémákat és egy narratívába fűzni azokat. A mainstream médiában ez csak úgy szerepel, hogy szegény barna nőket kizsákmányolják a stricik.
Ennyi a diskurzus, pedig ennél sokkal nagyobb nüanszok vannak, amikkel nem foglalkoznak se a kutatás, se a közpolitika, se az aktivizmus szintjén. Emellett idén kezdett el többek között Márton Jocival egy roma podcastet, az Ame Panzh-t, amiben roma értelmiségiek — köztük roma LMBTQ értelmiségiek — reagálnak különböző közéleti témákra, próbálva az aktivizmust gazdagítani egy antirasszista, queer, feminista vonallal.
Bogi szerint, ha valaki a szexből él meg, már tükrözi, hogy az illetőnek nagyon limitált opciói vannak a túlélésre. De még nehezebb dolga van, ha mindezek mellett még roma is. A roma közösség ugyanúgy elítéli a szexmunkásokat, mint a többségi társadalom — ez pedig valahol érthető, hiszen a többségi társadalom dinamikái ugyanúgy meghatározóak a roma vagy az LMBTQ közösségben is. Ezért sokkal rosszabb helyzetben vannak a társadalomban, mint ugyanezek a kisebbségek a többségi társadalmon belül.
Ezek a mozgalmak, hogy minél szélesebb legyenek a bázisuk, sokszor inkább népszerű ügyeket választanak, legyen az a házassági egyenlőség az LMBTQ mozgalomnál, vagy az üvegplafon a női mozgalmaknál. Egyre inkább ideológiai vita alakul ki a szexmunkások moralitásáról — bizonyos feministák számára rossz fényt vetnek a nőkre, az LMBTQ közösség szerint pedig nem elég mainstreamek. Hiányzik a szolidaritás. Pedig szükség lenne rá, hogy a középpontba legyen állítva az ügyük, mert ők azok, akik minden nap erőszaknak vannak kitéve az állam és az emberek által Magyarországon.
Tartalomjegyzék
Ahhoz pedig, hogy változzon a helyzet, sok kis változás szükséges. A politika nagyjából óta alig nyúlt az ügyhöz törvényi szinten, holott hosszú távon az lenne a cél, hogy a szexmunkások tevékenységét dekriminalizálják: hogy ugyanolyan jogaik legyenek, mint bármilyen más munkavállalónak és ugyanúgy tudjanak vállalkozóként dolgozni. Míg a szexmunkások félig-meddig illegalitásban dolgoznak, nagyjából lehetetlen számukra az érdekérvényesítés. De az is sokat segítene, ha legalább a rendőrségi vegzálás megszűnne ellenük.
A társadalmi organizációk esetében pedig nagyobb nyitottságra, megannyi segítőprogramra és leginkább hajlandóságra lenne szükség. És hogy mi tehet az egyén? Mivel rendszerszintű problémákról van szó mind a civil szférában, mind állami szinteken, egyénként nyilván nehéz a segítségnyújtás vagy a változás elérése, akár roma szexmunkásokról, akár roma LMBTQ emberekről beszélünk — vagy bármelyik kisebbségről. De mégis mindenki és bárki tehet valamit egy jobb világért. Mindenkinek vannak lehetőségei. Ezért indítottuk el a beszélgetéssorozatunkat is: hogy próbáljunk támpontot adni embereknek arról, hogy az ő lehetőségeikhez mérten hogyan tudnak aktív szolidaritást gyakorolni.
Nem elég, hogy egy baráti borozás közben bólogatunk, hogy igen, milyen nagy problémák vannak, és ezeket a leginkább kirekesztett csoportokat ezek mennyire érintik.
Meleg a férjem – bár magának se vallja be
Mindenkinek a lehetőségei szerint kell szerepet vállalnia. Lolo B-Jones Angliából érkezett, fiatal roma aktivista. Nyolc hónapot tölt Magyarországon, egy roma mozgalommal dolgozik együtt. Lolo a Traveller Pride egyik társalapítója — többek között az ő vezetésével jelentek meg először egységben roma LMBTQ emberek a London Pride-on ben, történelmet írva. Így kezdődött minden.
Lolo hamar felfedezte, hogy eddigi életének nagy részében szégyenként élte meg, hogy ki is ő valójában: egy roma-zsidó, leszbikus, munkásosztályból érkező nő. Az egyik fordulópont az volt, amikor látta nagyanyját meghalni az egészségügyi rendszerben megbúvó rasszizmus miatt — elmondása szerint a nővérek elhanyagolták az asszonyt. Bogihoz hasonlóan Lolo a divatban is kifejezi a szabadság iránti harcát. Az általa alapított Dikhlo Collective a különböző hagyományos roma népviseletekből merít, a tervezők maguk is roma művészek.
Az üzleti modell meglepő — ugyanis abszolút nem a pénzen alapszik. Lolóék azt akarják elérni, hogy minden roma számára elérhetővé váljon a tradicionális roma viselet, és ezáltal könnyebben tudják kifejezni identitásukat. Így mindenki annyit fizet a darabokért, amennyit akar. Ha nincs pénze, viheti ingyen.
- erotikus gay társkereső Szigetszentmiklós Magyarország!
- 1 Megjegyzés.
- Pisztoly a párna alatt – Könyvet írni Dobi Istvánról.
- egzotikus meleg szexpartner Pomáz Magyarország.
- Magyar lengyel két jó barát, együtt harcol s diszkriminál?!
- Lolo B-Jones, Dezső Máté, Márton Joci, Fedorkó Boglárka.
- Meleg-hegy (Velencei-hegység) – Wikipédia.
De a márkával Lolo azt is meg akarta mutatni, hogy a roma LMBTQ emberek ugyanúgy hozzá tudnak járulni a roma kultúrához, mint a heteroszexuálisok. Hát én pedig mindkettő vagyok. LMBTQ ember vagyok, mégis próbálom életben tartani a kulturális örökségünket. Mindez nem mondható el a többségi társadalomról, ahol a testesebb nőknek el kell rejteniük magukat, mert nem tartják őket eléggé vonzóak.
Ha kilépünk ebből és a kultúránkat képviseljük, akkor a lehetőségek sora végtelen. Nem gondolja problémának, ha nem romák is vásárolnak tőlük — mindaddig, amíg az emberek a roma divattermékeket roma tervezőktől vásárolják és támogatják őket, minden rendben van.
Magyarországon nem voltak jók az első tapasztalatai — az első héten például egy taxi sem volt hajlandó őt fuvarozni. Ám óvatosan kell beszélni a közösségen belüli homofóbiáról. Hiszen mondhatják, hogy nem azért nem szeretem a roma embereket, mert romák, hanem mert homofóbok vagy transzfóbok. Lolo szerint a problémák abból fakadnak, hogy a roma közösségek éves elnyomást tudhatnak maguk mögött, így ezek a csoportok megpróbálnak minden privilégiumot megszerezni, amit csak tudnak.
Meleg a férjem – bár magának se vallja be
Ehhez pedig — miután az elnyomott csoportok úgy akarnak érvényesülni, hogy felépítenek egy saját rendszert, ami beférhet a nagy rendszerbe — sokszor homofóbián vagy transzfóbián keresztül vezet az út. Ő maga sose tapasztalt homofóbiát a családja felől, de ettől függetlenül vannak közösségek és családok, ahol találkozik vele. A roma LMBTQ emberek — leginkább fiatalok — pedig sokszor látványosabb áldozatok, mivel sokkal nehezebben kapnak segítséget. Lolo szerint alapvető probléma, hogy sokszor csak kiváltságos emberek szólalhatnak meg, ha emberi jogokról van szó.
Az a kérdés, hogy jut-e neked szék az asztalnál — és láthatóan nem jut. Ha nem jut mindenkinek szék az asztalnál… Szabaduljunk meg az asztaltól!
Mindenki megérdemli a képviseletet. Nem létezhetnek olyan asztalok, ahova csak a kiválasztott emberek ülhetnek, más pedig nem. Hiszen mindenki tud segíteni, aki akar — elég csak szégyen nélkül megélni az identitásunkat, az már bőven elég a kiálláshoz.
Nálad milyen az idő?
Az embereknek ezt is fel kell ismerniük és el kell felejteniük a jelenlegi aktivizmus sokszor káros formáit. A változás nem egy embertől fog megvalósulni, hanem ideák összességéből, amik az egész közösség gondolkodásából fakadnak és abból, hogy abban a közösségben mindenki tesz valamit. Ha egy emberre teszünk fel mindent, el fogunk veszni. Elmondtam, hogy összefutottam Dénessel, tudom, hogy nem költözött el és azt is elmondtam, hogy mit mondott, hogy valamit el kellene mondania nekem.
Hosszú hetekig, hónapokig agyaltam, hogy mit kéne tennem. A legjobb barátnőmet beavattam, csak neki mertem elmondani, hogy mi van otthon. Ő azt mondta, hogy már régóta akarta mondani, de sose tudta, hogyan fogalmazza meg, hogy szerinte Tamás a saját neméhez vonzódik. Teljesen kiborultam. Gyakorlatilag sokkolt így, hogy valaki hangosan kimondta azt, amit valójában én is már régóta sejtettem, gondoltam, éreztem.
- Navigációs menü;
- agykontroll gay társkereső Békés Magyarország;
- amatőr gay szexpartner Kiskőrös Magyarország.
- Budapest szexpartner és vidéki szexpartner!
- Azonos neműek házassága – Wikipédia!
- Egészen extrém meleg volt az augusztus: itt vannak az adatok!
- Megszorító intézkedésekkel készül 2021-re Karácsony Gergely.
De nem tudtam, hogyan kellene Tamással erről beszélnem. Próbáltam vele kedvesebb, barátságosabb lenni. Nem akartam veszekedni. Én továbbra is nagyon szerettem őt, az az őszinte, szoros kapocs, ami az egyetem óta összeköt minket, úgy gondoltam, hogy még mindig megvan. Úgyhogy a tökéletes alkalomra vártam, amikor Tamásnak jó kedve van, hogy nyugodtan, higgadtan tudjunk erről beszélni. De sokat kellett rá várni, mert tényleg nagyon maga alatt volt. Ám amikor elérkezett a pillanat, nem haboztam. Addigra annyiszor átgondoltam magamban, annyiszor elismételtem, hogy mit és hogyan fogok mondani, hogy fejből tudtam minden mondatot.
De a második mondatnál nem jutottam tovább. Tamás ordítozni kezdett, hogy mégis mit gondolok magamról, miket beszélek, ő nem meleg, és milyen hülyeség ez és így tovább. Azt mondta, hogy túl nagy feneket kerítek a szexnek, nem kell azt állandóan csinálni. Van egy gyerekünk, mit akarok még, meg ilyen hülyeségeket hordott össze. Mire én közöltem vele, hogy akkor viszont szeretnék elválni, mert ez így nekem nem jó. Na arra kikerekedett a szeme: válás? Arról szó sem lehet.
Ha annyira akarom, akkor lefekszik velem, de elválni nem fog. Meg is próbáltuk, egyszer, de persze nem sikerült.